A szerviz szórólapjáról beszélgettünk. „Arra gondoltam, legyen inkább karbantartás, ne szerviz,” – mondja Roland. Karbantartás? Á, nem így gondolkodunk. Az autónkat szervizbe visszük, és nem karbantartásra. Meg persze vizsgáztatni. De semmiképpen nem karbantartásra. Hiszen e két dolog nem is ugyanazt jelenti. Meg aztán miért pont az autónkat tartanánk karban, ha még magunkkal sem tesszük, - hasít belém a felismerés.

Mit teszünk magunkért? Miért szánunk sokkal több időt idegeskedésre, kapkodásra, a minket nem érintő rémhírek befogadására, mint saját magunkra? Miért kerülünk saját fontossági listánk legvégére, mintha minden másért több felelősséggel tartoznánk, mint saját magunkért?  Rohanunk, éljük mindennapi jól megérdemelt életünket. Napjaink kisebb – nagyobb stresszben telnek, dolgozunk, vagy munkát keresünk, ellátjuk a családunkat, és minden nap megfogadjuk, hogy holnaptól...

…holnaptól egészségesebben étkezünk, és kevesebb édességet eszünk,

…holnaptól minden reggel tornázunk / futunk / edzünk,

…holnaptól csak a fontos dolgokra szánunk időt,

s még sorolhatnám, mi mindent teszünk meg holnaptól, hétfőtől, a jövő hónaptól magunkért, az egészségünkért, a lelki nyugalmukért, vagyis a saját testünk és szellemünk karbantartásáért.  

Aztán éjfélt üt az óra, s a holnapból ma lesz, így a holnap ígéretei egy új holnapra tolódnak, mert a holnap az a nap, ami soha nem érkezik meg, így a magunkra szánt időt is csak viszi magával a végtelenbe.  Aztán ahogy saját karbantartásunkat elnyeli a holnap, egyszer csak eljön az a ma, amikor már tudjuk, hogy nincs idő a holnapra várni, és ideje van a szerviznek, mert már nem működünk úgy, ahogy kéne, ahogy szeretnénk, és testünk olyan egyértelmű tiltakozó jelzéseket küld, amit már nem vehetünk félvállról.

Ilyenkor kicsit megállunk, lelassítunk, és elhatározzuk, hogy ha ezen túl leszünk, akkor odafigyelünk, és karbantartjuk magunkat, és időt is szánunk…

..és ezt a döntést akár megtehetjük enélkül is, mondjuk ma.

                                                                                                                                                             G.M.