KV borszakértő volt, legalábbis ezt állították róla a barátai. Saját szőlője volt, és minden évben nagy gonddal készült a szüretre. Kékfrankost és otellót telepített, mert maga is a vörösbort szerette igazán. Élvezte a szüreti hangulatot, mikor a nagycsalád együtt szedi a szőlőt, majd az első pohár must, és annak izgalma, vajon idén hány fokos lett a nedű. KV a jövő hét végére tervezte a szüretet, így nem csoda, hogy gondolatai egyre gyakrabban jártak a szőlője körül. Úgy gondolta, a spanyol utat pont neki találták ki. Olyan borvidék, mint a katalán Priorato nem sok van.

KV szerette a rítusokat. Minden alkalommal úgy indul el otthonról, hogy leült az asztalhoz Pankával, és csöndben eltöltöttek így néhány percet. Majd így lecsöndesedve és nyugalomban elbúcsúztak egymástól. (Ezt még a nagyszüleitől tanulta, hogy sosem szabad sietve elindulni, otthonról a béke és nyugalom érzését kell útravalóul vinni.) Aztán irány a telep. Szép is, kényelmes is, mégis új, vagyis meg kellett szokni. Ma már rutinszerűen indult Gyöngyös felé, hogy onnan Spanyolországba vegye az irányt.

Már nem először járt arra, de minden alkalommal különös izgalommal indult Spanyolországba, s főleg ide, Katalóniába. Mindig élvezte, hogy olyan helyekre jut el, amelyekről talán máshogy sosem hallott volna. Ráadásul ez a mostani útja pont az ottani szüreti időszak végére esik, így remélte, lesz lehetősége megkóstolni a friss mustot, murcit. Spanyolországnak ezt a vidékét mindig is szerette. Katalónia külön világ, mondják a spanyolok is, s e külön világban is egy külön kis sziget Priorato. Nem csoda, hogy már első ide vezető útja alkalmával barátságba kevered a helyi szőlősgazdákkal, hisz errefelé csak kék szőlő terem - cabernet sauvignon, carinena, garnacha, merlot, syrah és tempranillo fajták. A 12 faluból álló borvidék kiharcolta magának, hogy az EU-ban kötelező jelzés mellett minden falu neve is külön szerepeljen a borcímkén. Persze ahogy a temperamentumukat megtapasztalta, KV ezen egy csöppet sem csodálkozott.

Nem felejti el soha első találkozását Franciscoval, akit ma már csak becenevén Paconak szólít. Paco, a helyi kocsmáros, remek kávét főzött, s így KV hagyta magát rábeszélni, hogy este visszajön, és megkóstolja a helyi specialitást. Nem számított különös izgalomra. Szerette a halat, a tengeri herkentyűket, és a bort úgyis csak másnap reggel pakolták be a kamionba, így mindenképpen itt kellett éjszakáznia. Mikor este belépett a z ajtón, Paco azonnal a kezébe nyomott egy pohár bort, és nagy gesztikulálva magára mutogatva „my, my” felkiáltásokkal, csípőre tett kézzel büszkén figyelte, ahogy KV kóstolgatja a mélyvörös italt. „Perfecto, fantástico” – mondta elismerően, összeszedve minden spanyol tudását KV. A majd 2 méter magas, nagydarab Paco megölelte KV-t, megszorongatta a kezét, csak úgy ropogtak a csontjai, s hangos „amigo, amigo” kiáltozásokkal mutatta be a többi vendégnek. Következő útján KV a saját borából hozott Paconak, így lettek barátok. Most is lapult néhány üveg tavalyi kékfrankos a táskájában – ez lett Paco kedvence.

Az úton van idő elmélkedni. KV gondolatai Panka körül jártak, s azon, hogy szeretnél meg valamivel meglepni a házassági évfordulójukon, ha már így alakult, hogy ő úton, Panka pedig otthon „ünnepel”. Különleges vacsorával fogja meglepni, döntötte el. Visz majd haza pár üveg bort, és „mar i muntanya"-t fog készíteni a bor mellé.

KV már az első alkalommal el volt ragadtatva ettől a különleges ételtől, s megértette, miért nevezik a katalón konyhát a „fosztogatás konyhájának”. A hely történetét is nagyon szerette: Katalónia észak-keleti csücskét Empordà, amely a legenda szerint egy hegyi juhász és egy tengeri szirén szerelméből született. A helyiek szerint ez látszik konyhaművészetükön, ami nem más, mint a tenger és a hegyvidék házassága. Ilyen étel a híres, több száz éves „mar i muntanya” recept, avagy a nyúl (vagy fácán, netán gyöngytyúk) garnélarákkal, mihez különleges chillis-csokoládés mártást adnak. Tudta, hogy Panka értékelni fogja igyekezetét, és az új ízeket.

Mire gondolatban idáig ért, már átlépte Katalónia láthatatlan, ám számára mégis látható határát, s jó érzéssel töltött el az ismerős táj látványa.