„Ilyenkor már régen havazni szokott errefelé,” – gondolta KV, mikor átgurult a lengyel határon. Éppen december 5. volt, és a szokatlan meleg időnek és jó utaknak köszönhetően előbb ért ide, mint tervezte. Elégedett volt magával. Krakkó felé tartott, s minthogy Piwnicza felől közelített a határhoz, hamarosan elér Ószandecbe (Stary Sacz), ami az egyik legfontosabb környékbeli zarándokhelynek számít. Járt már erre, akkor be is tértek a Szent Kinga kolostorba. „Szent Kinga IV. Béla lánya, Szemérmes Boleslav felesége,” – hallja máig a fülében az idegenvezető szavait. KV nem tudta levenni a szemét a lányról, Panka pedig egy mosollyal jutalmazta az őszinte érdeklődést. Így ismerkedtek meg.

KV nagyon szerette a nyarat. Minden évben elmondta, mikor mások a hőgutától szenvedtek, hogy ő biztosan valami déli törzstől származik, mert 35 fokig egyértelműen hitelesítve van. Egyszerűen jól érzi magát, ha a hasára, fejére süt a nap. Most mégsem volt elkeseredve, amiért a 15 fokos nyári Norvégia után a tán még hidegebb Finnországba vitt az útja. Mert KV még a melegnél is jobban szeretett mindent, amit motor hajtott, emberi irányításra szorult és lehetett vele száguldani. Most pedig a WRC (Rally Világbajnokság) Finn bajnokságának helyszínére Jyvaskylába vezetett az útja, ahol július 29 – 31. lesz az idei verseny. Ezt pedig nem lehetett kihagyni, hiszen KV valamikor fiatalabb korában maga is versenyzett a Pécsi Rallyn, ahol harmadik lett.

KV borszakértő volt, legalábbis ezt állították róla a barátai. Saját szőlője volt, és minden évben nagy gonddal készült a szüretre. Kékfrankost és otellót telepített, mert maga is a vörösbort szerette igazán. Élvezte a szüreti hangulatot, mikor a nagycsalád együtt szedi a szőlőt, majd az első pohár must, és annak izgalma, vajon idén hány fokos lett a nedű. KV a jövő hét végére tervezte a szüretet, így nem csoda, hogy gondolatai egyre gyakrabban jártak a szőlője körül. Úgy gondolta, a spanyol utat pont neki találták ki. Olyan borvidék, mint a katalán Priorato nem sok van.